Csak szavak, meg valami belőlem.

Pillanatkép

Itt látható egy megkapó pillanat művészi megörökítése egy nappal a balesetem előtt. Aznap este annyira be voltam tépve, hogy a provence-i melegszendvicskrémes szendvicseimből kettőt is leejtettem egymás után a fehér szőnyegre. Fejjel lefelé. Itt pedig már az látható, amint éppen megpróbálom feltakarítani a hányásra emlékeztető dzsuvát, és meglepően jól megy. Ez az egész amúgy intő jel lehetett volna a másnapra nézve, hogy inkább hagyjam ezt a kajálás dolgot, de én az ösztöneimre hallgattam, és szétégettem magam, meg a konyhát.

Mert az ösztöneim ezt súgták.

Nulla

Körülbelül ennyi a helyzet felém. Most három napig szétszívtam az agyam jó keményen, aztán jöhet a két hét pihi. Kicsit nehezemre fog esni így a szorgalmi időszak elején, amikor semmi dolgom, de akkor is menni fog. Remélem...

Aztán itt most volt egy kis szünet a bejegyzés közben, mert kiverték a farkam, ami jó volt, de elfelejtettem, hogy miről is akartam írni.

De ennyit megért.

Konkretén

- Te, Divine, mi lett volna, ha nem szívod el életed első spangliját?

- Akkor a másodikkal kezdtem volna.

Esténként rájövök a nagy bölcsességekre.

Vége

A vizsgaidőszaknak. Mégsem érzek elégtételt, meg azt, hogy megváltottam volna a világot, pedig sikerültek a vizsgáim. Inkább kicsit szomorú vagyok a tanulságok miatt, amiket levontam magammal és azzal ez emberrel kapcsolatban, akiről eddig úgy gondoltam, hogy közel áll hozzám. Mostmár tudom, hogy csak én állok közel magamhoz. A barátokat is feleztem, bár régóta így gondoltam, csak mostmár mégjobban így gondolom. Meg igazából nem is nagyon vágyom most bulizni sem valahogy. Legszívesebben elköltöznék egy lakatlan szigetre, ahol van konditerem, meg némi szórakoztató elektronika, és teljesen királyul ellennék. Még tanulnék is, komolyan, csak hagyna békén mindenki, meg ne kéne ebben a lehúzós országban élnem. Meg mondjuk néha kéne valami buta luk, akibe üríthetek, aztán tényleg ennyi. És tényleg mindenképpen buta kéne legyen, nehogy beleszeressek. Nem tudom, hogy mit szeretnék, hogy mi kösse le a gondolataim, de ne egy csaj, meg a vele való folytonos vesződség. Soha többet nem leszek nő miatt ideges!!! Remélem menni fog, csak ne legyek szerelmes, meg ne érdekljen egyáltalán, csak dugjam. Mától kezdem, aztán meglátjuk. Jó lenne a nyugalom, bár most az van, de valahogy mégsincs. Feszült vagyok. De nem tudom, miért vagyok már megint ennyire ki. Mi halt meg bennem, amit most gyászolnom kell?!

Remélem nem nőttem fel...

A tálentumok példázata

"Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, előhívatta az ő szolgáit, és a mije volt, átadta nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kelt. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta, kereskedett azokkal, és szerzett más öt tálentomot. Azonképen a kié a kettő volt, az is más kettőt nyert. A ki pedig az egyet kapta, elmenvén, elásta azt a földbe, és elrejtette az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjött ama szolgáknak ura, és számot vetett velük. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta, hozott más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta, mondta: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogaknak vacogása."

Máté evangéliuma 25. fejezet 14-30

Tegnap éjjel

Tegnap éjjel betéptünk, és holnap lesz az utolsó vizsgám. De megérte, mert született két aranyköpés, mindkettő Fifázás közben.

Az első a Nigéria - Anglia mérkőzés alatt látott napvilágot, amikor is túl sokat nyomkodtam a start gombot az egyik gólom után (Nigériával voltam), hogy ne kelljen végignézni a visszajátszást, és véletlenül lepauzáltam a meccset. Black megkérdezte, hogy mit csinálok, mire én azt mondtam, hogy: "Elnyomom a négereket." Röhögtünk, aztán erre az elszólásra ő annyira rá is pörgött amúgy, hogy közelharcot vívtunk, hogy ki írja fel azonnal a blogjába. Én nyertem, ő meg megsértődött, de aztán én is inkább csak ma írtam fel.

A második faszság tépés közben, a meccsvégi összefoglaló replay-ek alatt hangzott el, amikor a képernyőt bambán bámulva annyit mondtam: "Holögy!" Ami a fejemben még úgy hangzott, hogy: "Hogy lövik a gólokat!" De igazából így sem lett volna sokkal több értelme.

Bocs, Black!

Retek

A hajam zsíros és kócos, meg kajak büdöseket fingok. Tuti, a fehérjétől. Tanulok az utolsó vizsgámra 29-ére, meg gyúrok. Jah, jövőhéttől új edzéstervet tolok, mert a régit már unom, meg túlzottan hozzászokott a testem. Szívni sajnos kicsit többet szoktam, mint kéne, de ha vége a vizsgáknak, a stressznek, meg a köcsög nyomásnak, akkor megpróbálom újra a kéthetente két napos rendszert. Most nem vagyok annyira ki lelkileg, mert viszonylag nyugalom van körülöttem, meg újra tömöm a régi, jól megszokott lyukat, és persze szembesülök a régi, jól ismert problémákkal. Jó lenne, ha egyszer végre már annyira elegem tudna lenni belőlük, hogy képes lennék szakítani... Mert így csak folyamatosan idegesítenek ezek a dolgok, amik csak kibaszott apróságok, és pont ez basz fel bennük. Körülbelül nulla erőfeszítéssel lehetne változtatni rajtuk, de úgy látszik én nem érek ennyit. Csak akkor jönne rá ezekre a dolgokra, ha végleg befejeznénk egymással még a beszélőviszonyt is, de akkor is kábé egy hónap múlva, és az egészből maximum a következő pasija profitálna. Kibaszott csapdahelyzet az egész.

Le is szarom.

Metro(queer)

Korunk kitermeli a pszichopatákat, akik éjjel lemennek a boltba macis Haribóért és tört mogyis Milkáért, hogy aztán blogoljanak, és ilyen képeken röhögjenek:

Aztán kvékezzenek. De ezek mennyire buzik!?!!

"All my life, who am I? I'm just a faget"

Tanulság

Divine < Buliban pasival kavarás és seggrázás

Mindig is utáltam a matekot.

Senki se szóljon hozzám.

Pszichokinézis

Néha úgy érzem, csak a lefekvés előtti fantáziavilág maradt nekem, pedig újra dolgozik az agyam, és én újra ösztönből dolgozom.

Félálomban barangolok az álmok ösvényén.

Mazohizmus

Hidegrázás és szagtalan valóság. Köd, félelem, apátia. Egy elhagyott téli táj közepén állva hasít belém a felismerés, hogy most tényleg egyedül vagyok, és ha kiáltanék, sem hallaná senki. Csak magamban bízhatok, de nem a jószerencsében. Aztán újabb hidegrázás és a kudarc édes illata.

Felhők mögött a nap, de én nem látom, nekem nincsen... Nekem nincsen!

Fárasztó

- Yo Divine, what's up? You're looking great!

- Ne nyomulj rám te tősgyökeres buzivirág! Az őseid is a Gayflower-en mentek Amerikába, mi?!

Segítség!!!!!

Nem novella

Éppen a szelek szárnyán repült energiagömböket lődözve, miközben a konyhában mosogatott. Aztán zörgésre lett figyelmes, de mióta sokat szintetikázott egy időben, már megszokta, hogy néha hall ezt-azt, ami nincs is, vagy nem az, ami. De amikor úgy érezte, hogy valami szar megfogta a lábát, és a nevén szólította, enyhén becsokizott. Lenézett, és azt látta, hogy a kukából kikandikál valami elrohadt emberi maradványnak tűnő dzsuva, és csak néz rá meredten.

- Ki a faszom vagy te? - kérdezte, bár először az jött volna ki a száján ki helyett, hogy mi, de nem akarta megbántani azt az izét, mert az mégis éppen a lábát fogta.

- Én a kétségbeesés vagyok, és most a kétségbeesés öreg, ráncos arcára tekintesz éppen, ami azért ilyen vén, mert egyidős az emberi értelemmel, amely először ébredt rá a lét kilátástalanságára.

- Komolyan??

- Lófaszt, vicceltem, nem is öreg az arcom, hanem elrohadt, és nem a kétségbeesés vagyok, hanem te.

- Komolyan????

- Ne legyél már ekkora fasz, minek hazudnék neked egy ilyen lehetetlen helyzetben?

- Igazából nem tudom, de mi a faszomnak alakult ki egyáltalán egy ilyen lehetetlen szitu? Na jó, érted, tegyük fel, hiszek neked, de akkor is elengedhetnéd a lábam.

- Jah, bocs. De amúgy, hogy eloszlassam a kételyeid, mondjuk azt mondom, hogy ballbusting és femdom...

- Hát ez elég meggyőző, meg ez az egész annyira abszurd, hogy oké, de mégis mi a picsát akarsz te magadtól? Meg különben is, mikor fogok ennyire ramatyul kinézni?

- Majd ha meghaltál harmincöt évesen, totál szétcuccozott aggyal.

- Belehalok a drogokba?

- Nem, valami hülye tévedésből lelő az utcán, mert összekever valakivel, de az most tökmindegy. Nem ezért vagyok itt.

- Hát?

- Hogy szóljak, amíg még nem késő, hogy ebbe a rövidke hátralévő életedbe valami tartalmat csempésszünk.

- Dehát nem kurva mindegy, ha úgyis megpusztulok fiatalon?

- Nem, mert addig is élhetnél tartalmas életet, mert így csak folyamatos lelkiismeret-furdalás, kudarc és keserűség fogja övezni minden pillanatod, és igazán önfeledten szórakozni sem tudsz majd, ha nincs minden rendben az életedben. Ezt te is tudod, meg azt is, hogy így majd mindenkit elmarsz magadtól, mert frusztrált leszel és kiállhatatlan.

- Vannak sejtéseim...

- Szóval ezt elkerülendő, kezdj el normális életet élni. Nem azt mondom, hogy ne lazulj, de tényleg vegyél vissza a tépésből, bár azzal egészen jó úton haladsz, de legyen hozzá kitartásod. Ezen kívül, ha meg most már itt vagy a jogon, egy vizsgaidőszak kellős közepén, úgy sem lehet sokkal jobb dolgod, mint a tanulás. Próbálj megtenni mindent, ami tőled telik, csak akkor lehet nyugodt a lelkiismereted.

- Aztán ennyi?

- Mért, nem elég? Szerintem neked ez sem lehet könnyű, ha magamból indulok ki... Meg ezen kívül csinálj mindent szívvel-lélekkel, amit már úgy hozott a sors, hogy csinálnod kell. Ha ezt a pár apró dolgot követed mindig, normális, kiegyensúlyozott életed lesz a halálodig.

- Miért, amúgy milyen életem lenne?

- Kurvára rákapnál megint a cuccra, a fűtől kezdve a szintetikáig, elszarnád a sulit, elveszítenéd az igazi barátaid, nem lenne többé szerelem az életedben, és csak sodródnál. Lenne pár alkalmi haver, akivel mindig cuccozol, meg pár ribanc, egészen jók is amúgy, akikkel kúrnál, de éreznéd, hogy ezek csak üres külsőségek. Te alapvetően normális vagy, valahol mélyen, szóval ezek nem elégítenének ki, és a halálodkor azt éreznéd, hogy az egész életed értelmetlen volt, és hogy nem csináltál soha semmit, csak léteztél.

- Huh, hát el tudom végülis képzelni, hogy igazad lehet...

- Jól van, akkor cselekedj eszerint, szerintem elég meggyőző volt ez a nem mindennapi helyzet, úgyhogy én most megyek is. Csoki.

- Cső.

Ezután normális életet kezdett élni, megfogadta a tanácsokat. Elvégezte a sulit, elvette feleségül a barátnőjét, az egyetem után teljesen leállt mindenféle cuccal, rendesen dolgozott, és még gyerekei is születtek. Kicsit néha unalmasnak találta ezt az életet, hiányoztak neki a nagy szétesések, az eszement bulik, a jó felnik és bélyegek, amik annyira megcsavarták mindig, és egy másik dimenzióba röpítették. De azért alapvetően jól érezte magát, és bár sohasem volt olyan magasan, mint némelyik züllés alkalmával, de sohasem volt olyan mélyen maga alatt sem, amennyire meg egyéb átlagos napokon, amikor a hatalmába kerítette a depresszió, vagy csak kevés volt a drog. Kiegyensúlyozott életet élt, és bízva a pillangó-effektusban már nem is kattogott az előrevetített, értelmetlen halálán, mert úgy gondolta, hogy annyira merőben más életet él most, mint amilyet elmesélt önmagának a kukából kilógva, hogy nem tartotta valószínűnek, hogy pont ott lesz majd rossz időben, ahol nem kéne. De egyszer, amikor már betöltötte a harminchetet, és teljesen nyugodt volt, hogy elkerülte a lehetséges végzetet, éppen hazafelé sétált a boltból, amikor egy szabálytalanul közlekedő teherautó elgázolta. Nem halt meg rögtön, a mentők is kiértek, és elkezdték bevinni a kórházba. A mentőben azon gondolkozott, hogy lám, egyik értelmetlen halál helyett itt a másik, mert azt érezte, hogy ezt nem fogja túlélni.

"De akkor most milyen is volt az életem? Végigtanultam az egyetemet, hűségesen kitartottam a barátnőm mellett, és mindig ugyanazokat a hétköznapi dolgokat csináltam a barátaimmal, biliárd, mozi, kártyázás... Teljes életem volt, egyszerű, de szép. Ez így volt a lehető legjobb. De bazdmeg, miért érzem azt mégis, hogy kurvára nem volt ez így jó? Mi értelme volt így annyit tanulni, amikor ebből igazán idősebb koromra profitálhatnék, hogy jó körülményeket biztosítsak a családomnak az életem folyamán, és magamnak a nyugdíjas éveimre? Most csak arra tudok visszagondolni, hogy hol magoltam, hol vizsgáztam, hol pedig melóztam. Sehol pár kellemes, értelmetlen szórakozással eltöltött hét, vagy eszelős buli. Úgy érzem, megfosztottam magam valamitől, és nem kaptam érte szart sem, mert ahhoz még élnem kellett volna... Bassza meg! És mindig ugyanazt a csajt kúrtam, a végére már tökre untam a szexet, de úgy voltam vele, hogy legalább van egy kedves feleségem, aki jó anya, és jó házasságunk lesz, ami nem biztos, hogy izgalmas, de nyugodt és szép... De ez most már mind szart sem ér, nem érhetem meg, hogy együtt megöregedjünk, hogy felnőjenek a gyerekeim... A büdös faszomba, ráadásul a gyerekeim apa nélkül maradnak, és lehet, hogy majd nélkülözniük kell. A faszomért kellett őket legyártanom, micsoda felelőtlenség volt!! És a barátaim is gyászolhatnak majd, meg ez az egész szar... Jobb lett volna, hogyha legalább eddig csak szórakozom, kiélem magam, nem hagyok ki egy bulit és egy ribancot sem, és csak az élvezeteket hajszolom. Lehet, hogy nem hagytam volna még ennyi nyomot sem a világban, de legalább nem kéne most itt őrlődnöm, hogy mi lesz a családommal, és hogy milyen kurva unalmas, és átlagos életem volt. A semmiért."

- Azt hiszem, valahogy... vissza kell majd nekem is másznom... a kukából.

Ezeket az utolsó gondolatait hangosan kimondta, majd meghalt. A mentősök, mivel számukra a halál a mindennapok része, minden különösebb sajnálat nélkül hangosan elkezdtek röhögni:

- Ez kurva jó, majd ha elmondjuk a fiúknak a rendelőben, szét fogják röhögni az agyukat!

- Jah, minden hétre jut egy ilyen sokkos hülye.

Mondatok

Éhes vagyok, mindjárt csinálok magamnak pizzát.

Az élet egyszerű, egyszerűen szar.

Tanulom a büntetőjogot.

Kajához megnézek egy Zétát.

A csajomon nem tudok kiigazodni, és ő sem rajtam.

Remélem egyszer történik velem valami hihetetlenül, meseszerűen, elképzelhetetlenül, csodálatosan jó, ami majd megváltoztatja az életem.

Az utolsó csak vicc volt, nem vagyok én ilyen. Ilyen álmodozó...

Úgysem figyelsz

Ki a faszt érdekel ez az egész élet? Egy határ szar az egész. Folyamatosan csapdákba kerülök, és mindig megvan kötve a kezem. Nem tudom, miért kell mindig szenvedésnek lennie, amikor lehetne jó is. Egyszerűen szerintem van a személyiségemben valami gusztustalanul taszító, amiért engem lehetetlen szeretni igazán, odaadással, a mindennapokban... Mindig, amikor azt hiszem, nem lehet lejjebb, mindig belém rúgnak még egyet, és még csak nem is valakinek a hibája ez, csak egyszerűen így van. És ha valami így van, akkor hiába próbálkozom... Ez az év, a balesetem, a vizsgáim és most meg ez... Nem találok szavakat, vagy betűket, csak ezeket a köcsög pont-pont-pontokat. Olyan fos, vagy nem is tudom. Fájdalmas. De miért ennyire? Nem lehet minden oké, én tudom, de én mégis próbálom, és nem hogy minden, de semmi nem jön össze. Én tanulok, próbálok kedvesen, higgadtan beszélni, próbálok keveset tépni, edzeni, normális életet élni, és mindig közbe jön valami. Mindegyiknek, bazdmeg!!!!! És még csak vissza se tudom adni ezt a köcsög érzést, nincsen ereje a szavaimnak, és az egész olyan tompán feszít belülről. De mindegy, ne sajnáljatok, de komolyan. Ti is éltek, és ismeritek ezeket az érzéseket. Vannak köztünk szerencsésebbek, meg olyan balfaszok, mint én, de mindenkinek ugyanez adott. Ezért inkább sajnálat helyett csak azt akarom, hogy próbáljátok meg ti is ki találni, hogy miért kell ennek így lennie? Vagy a szar is eredendő, mint a bűn? Mi tesszük ilyenné, vagy magától is ilyen? Nem tudom, miért vagyok. Ilyen. Nem tudom, miért kellett Istennek teremtenie egy ilyen húskupacot, egy ilyen furcsa lélekkel. Nem hiszem, hogy érdekelt lenne abban, hogy szenvedni lásson, de szerintem abban sem, hogy boldog legyek. Biztos... Nem tudom. Nem tudok szart se, érted? Biztos van valami ami nekem való. Valami foglalkozás, valami lány, valami hely... Csak én folyton mellé nyúlok, túl sokat akarok, keveset markolok, és semmit sem fogok. Az én hibám, a tiéd, vagy az övé? Kurva mindegy, mert attól még szar.

Csak simán szar.

Betépve hazafelé

Amikor volt az az ónos eső karácsony előtt két nappal, akkor én mentem hazafelé, mert este az irodában téptünk D-vel. Tökre csúszott az út, és tettem egy megfigyelést. Egyetlen kutya sem ugatott meg, ahogy általában, és azért, mert ilyen ítéletidőben még a természet is szünetel. Az állatok fegyverszünetet kötnek, és mindenki nyugiban kivárja ennek a fosnak a végét, mert még ők is tudják, hogy az ónos eső balesetveszélyes.

Hö, hu, ha!

Összeszedetlen

Volt minden szar a múlt évben, meg lesz most is. Igazából a halált érdekli ez a hajcihő ami azt övezi, hogy a naptárban 2009 helyett 2010-et írunk. Ezek csak köcsög számok, és mi tegnap ehhez mérten "ünnepeltünk". Betéptünk az irodában, meg Ragdoll Masters-t játszottunk a gépen. Igazából az volt a program, mint bármelyik másik este a nyáron, vagy hétvégén, annyi különbséggel, hogy azok szerintem sokkal jobbak. Főleg a nyarak... Lófasz. A sok baromökör meg durrogtatta a tüzijátékát, és ebben lelte örömét a hitvány, proletár lelke. Majd de jó lesz nekik, ha visszagondolhatnak, hogy: "Ejj, bizony, szilveszter éjszakáján én is eldobtam három petárdát, és milyen hangosat durrant!" A lelki sivárság ennél tisztábban nem is nagyon fejeződhetne ki. Legalja szórakozás, legalja embereknek.

Amúgy kábé két hónap után újra bevonzott a tépés, és a két ünnep között esténként azért szép számmal pattantak el blantok az iroda erkélyén. Gondolom ennyi belefér, legalább is én ezt mondtam magamnak. Most viszont vissza a rendszerbe, két hét szünet, két este lazulás, két hét szünet... Nem tudom, mennyi az értelme, de miért ne lehetne a nem tépés is ugyanolyan öncélú, mint a tépés? Jah.

És végül...

Hangulatjelentés 2010.:

- Szeva Divine, hogy vagy?

- Én művész vagyok, te köcsög paraszt!!

Bármennyire is random megint minden, valahogy az egész mégis kicsit más.

Dolgok

Minden Burger King-ben van egy dagadt nő, aki az összes proletár bölcsességét pont az orrod előtt akarja átadni a barátnőjének.

Nincsen szánalmasabb, mint egy lenyugodott rocksztár.

A taxis az nem lehetett, mert fuvaron van.

Ennyit még hozzá kellett tennem az óévhez.

Ez volt ma

Kétségbeesés, bánat.

Szomorú jövőkép.

Nihilizmus. "Szarok bele!"

Némaság, hideg és hóesés.

Forró fürdő, aranyos pofika, ölelés.

Pihenés, filmnézés.

A boldog pillanatok a legkeserűbbek, mert sohasem tudhatom, hogy vajon meddig lesz ez még így.