Ha beszélnél velem, a szavaim azt tükröznék, amivé válni szeretnék. Ha az írásaimat olvasod, a betűk azt mutatják meg neked, aki vagyok.

Álmok

Mára az exemmel, Andival álmodtam egy rakat baromságot. Először valami vonaton utaztunk, és mindig rossz megállónál akart leszállni. Aztán meg itt voltunk nálam, az ágyon smárolgattunk, de nem kúrtunk, csak így fetrengtünk, mint a szerelmesek, vagy mint akik félnek baszni. A seggét fogdostam, és meg is jegyeztem, hogy visszafogyott olyanra, mint amilyen akkor volt, amikor még jártunk, erre ő meg mondta, hogy még annál is kisebbre. Erre én azt mondtam neki, hogy kár, mert arra vártam, hogy átjön, és hogy megkúrom a nagy picsáját, kíváncsi lettem volna, milyen így. Aztán ő meg besírt, hogy csak erre kell nekem, én meg persze megnyugtatgattam, hogy dehogyis, dehogyis.

Aztán utána meg arra emlékszem, hogy valahonnan visszajöttem, lehet, hogy csak a vécéről, benyúltam a bugyijába, és full nedves volt. (Itt már tudhattam volna, hogy ez csak álom.) Megjegyeztem neki, hogy milyen kis nőstényes, ő meg erre azt mondta, hogy le ne vegyem a pulcsim... Szóval még az én saját álmomban is egy kibaszott, frigid picsa volt, mint az életben. Fasza. Amúgy Majom Hat Erik gyerek, szerintem jössz nekem egy sörrel, ami legyen inkább egy blant, mert miután az Andi elolvassa, hogy itt lefrigideztem, este úgy fogja rád vetni magát, mint a legnimfóbb perverz ribanc a világon, csak hogy rám cáfoljon. Élvezd ki, mert ha kihúzzátok olyan egy év körülig, talán még addig sem kell, akkor ez abbamarad, mert túl hosszú ideig ő sem képes kifordulni magából, ez most csak a kezdeti nagy átélés fázisa, ilyenkor még ő is elhiszi magáról, hogy szexmániás.

(Most esik le, hogy az új áldozat is egy kicsit "majmos". Hehehehehe! Betanítottad már a régi játékunkra? Remélem nem, mert az nagyon bizarr lenne, meg jó nagy taplóság vele szemben.)

Sorry amúgy, hogy kajak bunkó vagyok, de próbáltam én már normális is lenni, és nem volt semmi értelme. Remélem, hogy ez a régi-új forma egyébként nem olvassa a blogomat, mert az elég beteges lenne, meg nem szeretnék most egy ilyen kis harcos kommentet találni valamikor az üzidobozban, amiben megvédi a mundér becsületét, mint valami hősszerelmes. Rohadt fárasztó lenne. Meg azt is remélem, hogy te sem olvasol már engem, Andi, mert az is elég aberrált dolog valahol, lássuk be, de most nem fogom részletezni, hogy miért is. Persze nyilván én is kurva elborult vagyok, hiszen jó kis bogyózások alkalmával gyakran kaptál tőlem sms-t, hogy szívesen kinyalnálak, ha te cserébe tökön rúgnál, de ha úgy vesszük, ez pozitív, hiszen biztosan mosolygó lélekkel ignoráltad mélyen szánalmas szexuális közeledésemet, és ez némi elégtételt jelentett azután, hogy megruháztalak és kibasztalak. Bár nem tudom, hogy ez miért jelentett nagyobb elégtételt, mintha megcsicskáztattál volna, de ez már a te logikád (és/vagy frigiditásod), a lényegen nem változtat. Te örültél, én meg kivertem.

(Bár ugye egyszer aztán mégiscsak valahogy... De nem tudom, hogy erről beszélhetek-e nyilvánosan, mondjuk most félig megtettem, de az mindegy. Kicsit sok a zárójeles rész, nem? Annyira nem, szerintem.)

Mindenesetre ezek a kirohanásaim szerencsére abbamaradtak, mivel mostanában nem bogyózom, és a szexuális életem is helyreállt. Álmomban mellesleg, amikor Andival kavarcoltam, kajak többször is bevillant, hogy nekem van csajom, meg minden, szóval amikor felébredtem, még örültem is, hogy nem csaltam meg, és ez csak álom volt. Lassan három hónapja járunk, és még egyáltalán nem csaltam meg, még egy csók erejéig sem! Bár az első két hónapban voltak lelki megingásaim, meg voltak kísértések is, amiknek valahogy végül ellenálltam, vagy ők álltak ellen nekem, de aztán szilveszter után megmozdult bennem valami, és azóta már nem esik nehezemre a hűség, és nem kell olyan betegesen figyelnem magamra. Kicsit ijesztő is ez valahol, mert félek a ragaszkodástól, a szerelemtől meg még jobban, de tenni úgysem tudok ellene, és már túlzottan kedvelem ezt a lányt ahhoz, hogy most ijedtemben szakítsak vele, vagy bármi.

Szóval megpróbálok inkább csak örülni, többet élni és kevesebbet kattogni, mert nekem mindig ez a túlagyalás a keresztem, és már baszottul elegem van.

De azért csak kínoznak ezek a kurva gondolataim.

Urban legend rovat

A téma pedig, ami köré most a legendák csoportosulnak, az a sün, de nem a rendőrökből álló. Ugyanis még a múlt évben (főleg nyáron) felmerült pár dolog velük kapcsolatban, csak eddig kurvára vártam valamiféle ihletre, hogy megírjam. Nah, nézzük, mi a faszról is beszélek:

1. A sün nagyot tud ugrani. (Őszintén szólva nem vagyok benne biztos, hogy pont erről volt szó anno, de a telefonomba csak annyi van felvésve ezzel kapcsolatban, hogy: "ugráló sün")

2. A sün hallgat a nevére. (Gondolom fogságban élő sün, akit valaki elnevezett valahogy. Ez a név nem hiszem, hogy megegyezik azzal a névvel, amin a többi sün szólította ezt a sünt sünnyelven a fogságba esés előtt.)

3. Ha a sün a róka elől összegömbölyödik, akkor a róka csak lepisili a savas vizeletével, és a sün meg kisöndörödik. (Mint valami rossz dezoxiribonukleinsav.)

Először amúgy úgy gondoltam ezt a bejegyzést, hogy majd mindegyiknek szépen utána járok, és feltárom róluk az igazságot, de egyikről sem találtam hiteles forrásból (Discovery, National Geographic, David Attenborough) származó információt se magyarul, se angolul, csak mindenféle mondatfoszlányokat, ahogy az egyik ember valamilyen fórumon meséli a többieknek, amit az egyik haverja olvasott erről egy fórumon. Szóval amíg valaki nem veszi fel videóra, ahogy egy sün felugrik egy háztetőre, ahogy valaki azt mondja egy sünnek, hogy gyere Süncilla, és az megy, vagy hogy valaki lehugyoztat egy sünt egy rókával, és az meg kinyílik, mint a bicska a zsebemben a magyarországi kisebbségek érdekében fellépő magyar(!) emberek láttán, addig sajnos nem tudom valónak elfogadni ezen állításokat. És ti sem.

Bár nem is tudom, érdekel ez valakit? Mindenesetre ma tényleg lefekszem korán, már blogoltam is, meg minden, látod? Látod, ugye?! Nah.

Most pedig jöjjön egy könnyed bármi: Ki szop le ma? Ma szop le ki? Szop ki le ma? Le ki ma szop?

Nah, és ezt variálhatjátok még párféleképpen, de igazából a végtelenségig, mert amikor a végére értetek, csak elmondjátok újra az elsőt, és helyreáll a világ rendje. Minden kezdődik elölről.

Szop ma le ki?

Összegyűlt

Holnap? Mindegy már. Mindegy már az ma, te.

Amúgy az a baj ezzel a kurva bloggal is, hogy nem tudok őszinte lenni teljesen már itt sem, mert túl sokan ismertek személyesen, akik olvastok, aztán... Aztán akkor mi van? Nincsen semmi igazából. Bár ezt meg megint nem tudnám megmagyarázni, hogy miért van bármiféle igényem arra, hogy vadidegeneknek kitárjam a legbensőbb valómat, vagy mi a faszt. de szerintem ti is tudjátok, hogy vannak ilyen érzések. Tökre emberiek, meg totálisan szarok, de nem maradhatnak bent, nem, mert egyedül nem bírok el velük, mégis szégyellem őket. Nem tudok utána a szemetekbe nézni, ha elmondtam. Fura egy faszság ez, te. Meg én.

Amúgy már el is felejtettem, milyen jó kis kimunkált, kifinomult és különlegesen ínyenc együttes is a Converge. Bocsánat érte!

Ülök a kádban egészen lecsúszva, a fejem hátrahajtom, a hajam belelóg a vízbe, bámulom a plafont. Van rajta valami furcsa kiszögellés, fogalmam sincs, mi végett, de le is szarom. Inkább gondolkodom, de min? Azon, hogy nem harcolok többé magam ellen, nem én. Meddő küzdelem, amely sok felesleges áldozattal jár, és a zsákmányom csak a véget nem érő frusztráció.

Aztán még azon is, hogy milyen szerencsés vagyok, mert a vízvezeték szerelők, a csövesek, a srác a kondiban, meg még sokan mások, blablabla... Hülyeség a köbön, bazdmeg, de igaz. De most mit kezdjek vele? Esküszöm nektek, minden erőmmel azon vagyok, hogy megbékéljen a lelkem a pályával, amire ráálltam(?), hogy keringjek, mint valami bolygó hollnadi, bármiért is csinálja ezt utóbbi. Szóval ez most nem a szokásos picsa rinya, meg a "jó dolgomban nem tudom már, hogy mi bajom legyen" faszság. Tudom, hogy jó nekem, olyan kurva jó, hogy csak nah, de viccen kívül. De akkor sem vagyok jó helyen, vagy jó időben, vagy én nem tudom, de valami kurvára nem stimmel. Talán egy rosszabb helyen kéne lenne, és akkor boldog lennék, vagy egy sokkal jobbon, mert egy telhetetlen köcsög vagyok, nem tudom, de ezzel én nem tudok kibékülni, akkor sem, ha beledöglök. Az egész lényem tiltakozik az ellen, ami van, meg ami lesz, bár mondjuk jelen helyzetben nem is csoda... De ez máskor is így van, hiszen mi másért akarnám olyan fáradhatatlanul és kompromisszumot nem ismerve elpusztítani magam mindennel, ami csak a kezem ügyébe kerül? Nem, nem azért, mert szenvedélybeteg vagyok, és igen, kicsit túlzok, mert talán tényleg egy buzi művész lakozik bennem. Nem, az azért mégsem.

Tudjátok, még mire gondolok néha? Mármint azon kívül, hogy valamiért semmi sem izgatóbb annál, mint egy amikor egy iszonyatosan kurvásan felöltözött, aljas ribanc megaláz, a szolgájává tesz, tökön rúg, a golyóimra tapos, megpofoz, a számba köp, kihasznál szexuálisan a saját élvezetére, felizgat és úgy hagy... Ahh! A gondolattól is feláll a faszom. Nah, gondolom amúgy most még ne lapozzunk, maradjunk kicsit ennél, igaz? Jó. Hát ez vagyok én. Próbáltam már ez ellen is tenni valamit, és nem ilyen lenni, de szerintem ez aztán főleg az, amivel nem lehet mit kezdeni. Egy beteglelkű barom vagyok, mondjuk legjobban az exem tudja ezt, de azért most már ti is sejtitek. Nem tudom az okát, és azt sem tudom, hogy ez hogy jött, de valahogy úgy, ahogy a nők iránti vonzalom. Olyan tíz éves korom körül már vonzott a punci, és valamiért felsejlett bennem a gondolat, hogy milyen izgi lenne, ha egy jó csaj tökön rúgna. Aztán utána már csak ez fokozódott, meg bővült ki. Persze félreértés ne essék, felizgat a "normál" szex is, sőt néha kifejezetten csak az esik jól, ha én vagyok a férfi, a nő a nő, és csak úgy megbaszom a maga valójában, ahogy meg van írva valahol. (Tényleg, hol?) De ettől függetlenül a fantáziáim csúcsa ez, hogy a kurvája lehetek egy gyönyörű és kegyetlen nőnek, és teljes mértékben átadhatom neki a kontrollt, ily módon feloldva csöpp kis énemet a fájdalom vörös tengerében. Szerencsére volt már benne részem sokszor és durván, de ebből sohasem elég.

Most mi lesz? Nem lesz semmi.

És tudjátok mi van még? Elmondom, hátha valaki túljut az előzőeken, elvonatkoztat, és érdeklődve elolvassa ezt is. Szóval, folytatva az előző előzőt, hogy mi a faszomra gondolok néha a beteges, szexuális fantáziáimon kívül, hát arra, hogy egy lúzer leszek. Így röviden, tömören, egy kibaszott vesztes. De direkt. Megcsinálom ezt a buzi jogi diplomát, aztán elmegyek raktárosnak a Tesco-ba mondjuk. Azért a raktárba, mert nem akarok találkozni a hülye, egzisztenciafüggő, presztízsmániás, anyagiaktól elvakult, sznob faszokkal, meg a kérdő és kárörvendő tekintetükkel. Bár lehet, hogy mire odajutok, már ez sem fog érdekelni. Egyre kevesebb dolog érdekel. És minek ehhez jogi diploma? Hogy meglegyen a világnak a fityisz, hogy nesztek, bazdmeg, megcsináltam, mert képes vagyok rá, ahogy az angol felsőfokú nyelvvizsgára is képes voltam, mert képes vagyok bármire, csak egyszerűen nem akarok csinálni semmit. Nem, mert minek? Semminek sincs értelme, mert úgyis megdöglünk, hát miért nem értitek már meg, emberek?! Hülyék vagytok, velem az élen. Szóval érted, meglenne az a szar papír, ami pont annyit ér, mint az a kis perforált testvére, amit letépsz a budin, hogy kitöröld a segged, aztán ha szóba kerülne, hogy miért itt dolgozok, talán túl hülye voltam egy egyetemhez, akkor csak azt mondanám, hogy nem. Nem, bazdmeg, elvégeztem, csak nem érdekel, mert leszarom az egészet, nem akarok egy ilyen bürokratikus, lelketlen, száraz szakmában dolgozni csakis a kibaszott pénzért, minden elhivatottság tudat nélkül. Anélkül lehetek egy utolsó senki is, és az is leszek. De mondom, remélem, mire odajutok, még ezen a hülyeségen is felülemelkedek, és ha megkérdik, hogy mi a végzettségem, csak mosolygok majd, és azt mondom: "Nyolc általános." Aztán majd magamban tudom, hogy kurvára nem vagyok hülye, és ennyi éppen elég lesz. Remélem fullon nem fog izgatni, hogy ki mit gondol, mert sajnos még egy picit érdekel.

Elbaszott vagyok szerintetek? Szerintem nem. Szerintem én vagyok a legtökéletesebb emberi lény, aki valaha ezen a földön élt.

Remélem értitek a paradoxont.

A ma, meg a máma

Tegnap éjjel szokás szerint az EZO.TV-n röhögtünk a csajommal, mert attól mindig mindketten nagyon felizgulunk, és csak jobb lesz a szex. De ez a mostani adás minden képzeletet felülmúlt gátlástalanságban és pofátlanságban. Mystic, a nagynevű jósnő, aki kibaszott ritkán van csak élő adásban, akkora egy görény kurva volt, hogy majdnem beszartam. Először is voltak valami aggódó szülők, akiknek valami nyűgje volt a gyerekük miatt, mert az beteg volt, vagy tudja faszom. Ez a ribanc megmondta nekik, 485 forintért percenként, hogy igen, nehéz betegeskedés lesz, meg minden lófasz, meg még azt is hozzátette, hogy valami szellem tapadt a gyerekükhöz, és hogy hívják vissza őt adás után(!) a mit tudom én hányas melléken, és akkor megszabadítja őt tőle... Komolyan mondom, befosás. De ami még durvább volt, hogy felhívta valami nő, hogy beteg a férje, most mi lesz, meg ilyenek. Erre ez a picsa nem átallotta azt mondani neki, hogy ha az orvosok majd valami műtétet javasolnak a férjének, akkor ne menjenek bele, mert felesleges lenne a beavatkozás! Hogy mer ilyet mondani bárkinek is, akiről tudja, hogy komolyan veszi őt? Mert nyilván tudja ezt, ahogy azt is tudja magáról, hogy csak a levegőbe beszél, és átbassza a szerencsétleneket pénzért. Persze ezzel nincs is baj, amíg mondjuk csak leveszi a nem létező rontásokat az emberekről, meg megjósolja nekik, hogy mi lesz a szerelmi életükben, de azért ez egy kicsit erős szerintem. Bár végül is lehet, hogy Mystic csinálja jól, mert aki hülye, az haljon meg.

Valami korábbi adásban meg az volt, hogy a jóslás mellé ajándékba adtak néhány olyan hologramos karkötőt, amiről már pár héttel ezelőtt már a híradóban is megmondták, hogy átbaszás. Ami plusz poén, hogy a híradóban azt is megmondták, hogy azok a fickók, akik házaltak vele, hogyan baszták át a jó népet úgy, hogy amikor karkötő nélkül ki akartak billenteni az egyensúlyodból, akkor maguk felé húztak, amikor pedig azt akarták, hogy attól a szartól stabilnak érezd magad, akkor csak lefelé toltak. Pont, mintha ezt magyaráztam volna még egy jó féléve, amikor lejött a kondiba egy ilyen fickó, és elvégezte rajtunk a kis "kísérleteit", nem mjk? Vicces.

Reggel a csajom meg olyan faszán leszopott, miközben a kis tangás seggét fogdostam, meg bámultam, hogy ihaj! Jól is indult a napom, bár ne kéne tanulnom.

De muszáj.

P.S.: Christian Panthera is az EZO.TV-nél "dolgozik". Sokra vitte a különleges képességeivel...

Az agyam

Aminek a vizsgák miatt híján vagyok, úgyhogy nem fogom tudni most csodálatos, érzékletes és művészi szenvelgés formájában leképezni a gondolataimat, ahogyan mindig is szoktam, ezért csak pár apró dolgot említenék meg.

"Ismerem a csajom, mint a bal tenyerem." Ez egy ősi perzsa mondás, amit mjk által ismerhettem meg még az ünnepek előtt.

De ami még fontosabb (talán):

Megvádoltak, hogy soft pornót csinálok! Pedig nincs is benne semmi soft. Még csak pornó sincs benne.

Pedig megy a szopatás.

Szopja le magát mindenki az új évben is!

Újlaki Kelemen Törpe

Ez a regényhősöm neve. Már csak egy regény kéne hozzá.

Nah, nagyjából pont ilyen volt a karácsonyom, meg jó szar. Bár azért volt kicsi szívás (de nem kicsi sírás), meg pár korty Jäger szenteste, aztán másnap meg nagy szívás és semmi pia, hétfőn meg kis sörözés, meg Szabiékkal tépés megint csak az iriben. Cső srácok!

Szóval nem volt rossz, de ez a karácsony nem az én világom, tökre lehúzós. Meg minden az, a családom, a viszonyom a csajomhoz, a viszonyom egy másik csajhoz, a viszonyom az összes csajhoz, a vizsgák, a felbomló barátságaim, meg minden lófasz. Jó szar egy év volt ez. Gondolom jó, hogy vége.

Visszatérve az ünnepre, az egyetlen jó karácsonyi momentum az volt benne, amikor Krinek ajándékoztam a négy eredeti System of a Down cd-met, ő meg örült nekik. Azon ritka pillanatok egyike volt ez életemben, amikor vágtam, hogy miért jobb adni...

Amikor meg még pénteken metróztam a Népligetbe, hogy húzzak haza Veszprémbe, akkor láttam egy nagyon fincsi kis téli puncit. Kis sapka, meg cuki csizma, kabát, harisnya, minden szar, fullosan nézett ki, de nem ribancosan, inkább szexin, vágjátok. Szóval ott ült velem szemben, mellé meg leült egy idősebb nő, olyan forma, aki még pár éve elment volna egy baszható MILF-nek, de aztán hirtelen megöregedett, és rájött, hogy ezt a dolgot már nem tudja tartani többé, úgyhogy átváltott egy jóval visszafogottabb megjelenésre. Szóval ott ücsörögtek szépen, mint egy fiatalítós arckrém eltúlzott előtte-utána reklámja, aztán a kis suna felállt, hogy leszáll. Én is végigmértem tetőtől-talpig, mert klassz látvány volt, de aztán a tekintetem átugrott a nőre, aki úgy pásztázta a csajt föl s alá, mint a Schwarzi a T2-ben a tagokat a kocsmában, hogy melyiküknek a ruhája lesz megfelelő. Aztán amikor a csajszi leszállt, a metró meg elindult, a nő szemügyre vette magát a szerelvény üvegében. Megigazgatta a haját, mozgatta a fejét jobbra-balra, közben az arcát nézegette, és gondolom az elillant fiatalságán tűnődött, meg azon, hogy mily kegyes a metró ablaka, ahogyan csak a körvonalakat tükrözi vissza, és a ráncokat nem. Valami olyasmivel nyugtatgathatta magát, hogy a kis fiatalkára is majd ez a sors vár, meg  hogy ő is azért még jól néz ki a korához képest. Én meg éreztem némi "vadromantikát" ebben az egészben, ami amúgy pár pillanat alatt zajlott le a szemeim előtt, és gondoltam leírom nektek, hogy: "Ó, milyen különös, hogy blablabla..." De aztán mire lepötyögtem ide, rájöttem, hogy ez az egész a világ egyik legtermészetesebb dolga volt.

Amúgy már újra Pesten vagyok.

Örülök, hogy téged is láttalak, Pé!

Az internet pedig nem a valóság.

Rég volt már "rajongói" kép

De most újra van! Méghozzá egy olyan lánytól, aki eddig is eléggé mozgatta a fantáziámat, és attól tartok, hogy ez dolog a kép láttán sem hagyott alább, sőt...

Persze ismerve őt, már ezzel a pár elismerő szóval kiérdemeltem egy lebuzizást, szóval azután, ami most jön, egy egész csokorra számíthatok, de bevállalom, mert én vagyok Malacka, a hős. (Vagy csak egy perverz disznó.)

Szóval a közhelyek csattogtatását mellőzve is elmondhatom, hogy az első, ami a kép láttán az eszembe ötlött, az az volt, hogy: Szexi!!! És azóta is főleg ez jár a fejemben, meg mondjuk még egy sor dolog, amiket nem fogok leírni, mert én úriember vagyok. Vagy legalábbis annak próbálok tűnni. Mindenesetre kurva jó ez a kép, és sok minden miatt piros pontot érdemel. Az egyik, hogy Rid Ing van rajta. A másik, hogy igen ötletesen oldotta meg a feliratot, ráadásul az is kiderült, hogy tud helyesen szótagolni. A harmadik pedig az, hogy felfedte számomra (meg ugyebár számotokra is) azt a nyalogatni való szexi cuki szexi gyönyörű vállát. Jó érzés is egy hímnek, ha egy ilyen jó minőségű nőstény egyed testén láthatja viszont a nevét!

Azt is érdemesnek tartom megemlíteni, hogy még kicsit meg is dolgoztatott ezzel a dologgal a csaj, mert három képet is átdobott nekem erről az "eseményről", és mindegyik csak egy hangyányit volt más, mint ez, én meg jó kényszerbeteg révén elég nehezen választottam közülük. De sikerült, szóval most újra határozott férfi képében tündökölhetek a nagyközönség előtt. Az is poén, hogy ezt a fotót a Patkány dalnak köszönhetem, ugyanis Hörcsi (aki eredetileg Zara, csak amikor nagykorú lett felvette a Hörcsi nevet, mert jobban tetszett neki) az ő kis kedvence, csak most éppen Erasmussal Metilonföldön tanul. Valamit.

Köszönöm szépen a képet, csajszi, nagyon tetszik, és ha minden patkányos nóta után meglepsz valamivel (akár képpel, akár személyes találkozóval...), akkor nem kizárt, hogy írok róla egy egész albumot, a Hapcit meg a Krit meg addig kérlelem/fenyítem, amíg nem hangszerelik nekem.

Végül pedig a dőlt betűsben küldök neked egy számot, amiben megemlítésre kerül az a jeles esemény, amikor egyszer a földalattival utaztál: Klikk ide!

Patkány dal

Ezt a remek kis nótát a Hapcinál hoztuk össze tegnap éjjel, amikor csak átugrottam egy cigire, és már jöttem is haza kábé egy négy óra múlva. A története csupán annyi, hogy miután Hörcsi, a patkány kapott pár shot-ot a blantokból (amit amúgy kifejezetten kamázott szerintem, mert nem is szaladt el a füst elől, meg semmi), és félig becsukott szemmel flesselgetett a ketrecben, gondoltuk előadunk egy dalt róla és egyben neki, hogy mennyire kedveljük őt, és hogy milyen sokat jelent nekünk a barátsága. Ahhoz képest egészen jól sikerült, hogy mind a zongora, mind a szöveg improvizáció volt, és hogy igazából csak egyszer "próbáltuk" el a dolgot előtte, de akkor is tök más szöveggel, meg máshogy, ráadásul annyira be is voltunk szívva, hogy azonnal el is felejtettük az egészet.

A zongoránál amúgy Hapci hallható, én "énekelek", Kri pedig csak csendben agonizál a fotelban, és arról elmélkedik, hogy hogyan is lehet valami ennyire szörnyű, mégis igaz.

Íme:

Patkány

A patkány a legjobb barátunk
Vele mindig együtt abázunk
A patkánnyal nagyon jóban vagyunk
Neki sokszor shot-ot adunk

A patkány velünk szívogat
Legjobb haver a patkány
Mindenki tudja, hogy ő
Ő az igazi ász

Son House - Grinnin' in Your Face

Nem sűrűn szoktam felrakni zenéket, meg leírni a szövegüket, hogy ezzel tükrözzem az éppen aktuális lelkiállapotom, mert az elég olcsó, de most mégis ezt teszem, mert ez a dal kifejező, meg kibaszott jó is.

Don't you mind people grinnin' in your face
Don't mind people grinnin' in your face
You just bear this in mind, a true friend is hard to find
Don't you mind people grinnin' in your face

You know your mother would talk about you
Your own sisters and your brothers too
They just don't care how you're tryin' to live
They'll talk about you still

Yes, but bear, ooh, this in mind, a true friend is hard to find
Don't you mind people grinnin' in your face
Don't you mind people grinnin' in your face
Don't you mind people grinnin' in your face

Oh, just bear, ooh, this in mind, a true friend is hard to find
Don't you mind people grinnin' in your face

You know they'll jump you up and down
They'll carry you all 'round and 'round
Just as soon as your back is turned
They'll be tryin' to crush you down

Yes, but bear this in mind, a true friend is hard to find
Don't you mind people grinnin' in your face
Don't mind people grinnin' in your face
Don't mind people grinnin' in your face, oh, Lord

And just bear, ooh, this in mind, a true friend is hard to find
Don't you mind people grinnin' in your face

Szórakozás

A szórakozás mindenkinek mást jelent, ez tiszta. Van aki szereti ezt, vagy azt, vagy amazt, szóval bármit, csak lusta vagyok példákat kitalálni. Nekem van egy kis sajátos mulatságom, ami részben egy kicsit beteges élvezkedés szerű, de majd mindjárt meglátjátok, mert le fogom írni. Nem gondoltad volna, mi? Én de.

Szóval az van, hogy néha a reggeli lenmagolaj kicsit meghajt. De nem azonnal, hanem egy pár óra múlva, amikor leér, és ilyenkor általában elég durvákat szoktam székelni szarni. Viszont van, hogy amikor már érzem az ingert, nem megyek el rögtön vécére, mert bár eléggé kifejezetten kikívánkozós fossal van ilyenkor dolgom, valamiért mégis egészen kiválóan visszatartható is egyben. Szóval ilyenkor fokozom a nemzetközi helyzetet, és várok, közben elfoglalom magam valamivel, gitározgatok, tanulok, gépezek, gyúrni azért inkább nem megyek le. De van, hogy veszélyesen játszom, és elmegyek bevásárlókörútra, mint ahogy ma is tettem, és közben magamban somolygok, hogy senki sem sejti sem a metrón, sem a boltban, sem sehol, hogy mennyire szarnom kell. Pedig ha tudnák!

Aztán amikor meguntam, vagy hazaértem, vagy már tényleg nem bírom tovább, akkor bemegyek a budiba, letolom a gatyám, de nem ülök le rögtön, picit még ugrándozom a klotyó előtt, hogy a maximumra turbózzam a végkifejletet. Aztán amikor érzem, hogy minden összeállt, lehuppanok, és nem csak elengedem a záróizmaimat, hanem még rá is préselek hasból a témára kegyetlenül, és ilyenkor a kula szinte kirobban a seggemből, ráadásul több brutális turnusban. Baszott jó érzés, főleg, hogy ilyenkor úgy érzem, hogy kurva jól kitisztulnak a beleim, és emiatt a közérzetem is sokkal jobb lesz.

Hát ez az én kis vidám játékom.

Mert megígértem

Mert azt hittem, letisztázódik bennem minden, de minden egyes perc csak egyre jobban összezavar.

Mi vagyok már megint? (Általános hülye kérdés ez.) Egy keresztény kommunista, egy liberális fasiszta, egy ateista lelkész, egy buddhista muszlim. Bár az a legszomorúbb, hogy ez ma már mind lehetséges. Már minden összemosódott, nem futhatom le az életem a tiszta elvek mentén, mert egy buzi, korcs világban élek. Nem is tudok már lázadni se semmi ellen, mert már nincs mi ellen, hiszen nincsenek korlátok, csak korlátlan gátlástalanság. De harcolni ez ellen... Létezésem soha nem volt értelmetlenebb.

Az egyik oldalról nyom engem a végtelen szabadság, ami önmaga ellensége, mert kibaszottul frusztrált, és próbálja bepréselni magát olyan keretek közé, ahová kurvára nem való. Mert ez lenne az ő lényege, bárhova beillik, ezért nem tartozhat sehova. Mindent felkavar, az utána való vágyakozás emberek életét dönti romba, forradalmakat robbant ki, de tulajdonképpen mégis egy nagy kalap szar az egész. A benne rejlő lehetőségeknek a tizedét sem tudjuk kihasználni, de mégis megőrjít a tudat, ha nem lehet a miénk. Ha pedig a miénk, akkor csak tönkretesz.

De mi van a másik oldalon? Egy fél üresség, vagy egy negyed semmi? Valami ilyesmi, de mégis nyugalmas. Nyugalmas, melengető, megbízható és éltető börtöne vágyaimnak. Ott nem lehetek teljes, de mégis lehetek termékeny, és lehet jövőm. De milyen jövő ez, bazdmeg, és milyen termékenység? Azért alkossak, mert alkotni muszáj, azért éljek, mert félek meghalni? Reprodukció... Kapja be! Engem ez a fajta lét nem tehet boldoggá, mert bár felületes igényeimet kielégíti, de a legbensőbb, beteg valómat sohasem teheti magáévá. Heh! Mennyire kijönnek a lépések.

De mégis mire fel, mire ez az egész? Hiszen a döntés nem is az enyém, sőt nincs is döntés, minden csak megtörténik. Vagy már megtörtént. Nem is értem, miért érzem úgy, hogy valamit tennem kéne.

Vajon csak azért próbálom kiölni magamból a vágyakat, mert félek, hogy nem vagyok képes megvalósítani őket? Vagy ennyire nihilistának születtem?

A lelkemben.

Dunduska

Tegnap még az volt bennem, hogy írok egy bejegyzést a csajom halott macskájáról, meg főleg inkább arról, hogy mennyire idegesít, amikor beszél róla. De aztán amikor este felvett egy fekete magassarkút, egy fehér combfixet, egy piros tangát egy kis fehér bojttal, egy mellmagasságban összecsomózott blúzt, meg egy mikulássapkát, és átadta magát nekem megőrzésre és megkúrásra, akkor elszállt minden haragom.

Kétszer is.

Ó, csak

Ma láttam itt a környéken egy öreg formát, aki dacolva a hideggel egy pulcsiban, egy combközépig sem érő rövidnaciban, egy térdzokniban és egy papucsban sétáltatta a palotapincsijét. Mondjuk ma egy picit jobb idő van, de nem ennyivel. Mindenesetre mókás látvány volt, csak lefotózni nem tudtam, mert sajna éppen telefonáltam, de legközelebb megörökítem, ha látom.

Most viszont neki küldöm ezt a számot: Klikk ide!

Mai bölcsességek

Amit szeretnél örökre megtartani, azt úgysem fog sikerülni, mert a nagy igyekezetben elbaszod, de amire semmi szükséged nincsen, az úgyis a nyakadon marad.

Ideje volt kitakarítani, mert az ágy alatt találtam egy zsömlét. Ráadásul nem is volt friss.

Hányás. A hányás is egy érzés.

Emlékek... Fasznak?

Holnap fogom azt érezni, amit tegnap kellett volna

Én a boldogtalanságtól egy féreg lettem.

Pedig nem is vagyok boldogtalan, csak nem találom a helyem.

A kibaszott véleményem

Nem érdekel ki veszi magára, mert kurvára elegem van, vagyis annyira végül is nincs, de azért leírom most ezeket.

Miket?

Ezeket:

Az emberek irigyek, ahogy Enkilza is megmondta most msn-en, és az emberek undorítóak is, ahogy én meg visszaírtam neki. Kajak kurvára unom már a sok kibaszott hipokritát, de egészen jól le tudom őket szarni, amíg nem a barátaim között kell szembenéznem velük. Pontosítok, aztán még fejtegetem, oks?

Unom a sok, megkeseredett, fennhangon "kötelességtudó" embert, aki már bekerült a mókuskerékbe, és utál mindenkit, aki még meg tudja úszni egy kis ideig, de persze a végzetét senki sem kerülheti el. Az ilyenek mindig úgy tesznek, mintha ők lennének a nagy, felelősségteljes emberek, és folyton beszólogatnak annak, akinek van olyan mákja, hogy még a faszát lógathatja, mert még suliba jár, a szülei meg fizetik neki. Persze ez van akinek fáj, és irigykedik, na persze nem csak erre, de most mást nem fejthetek ki, mert tekintettel kell lennem bizonyos emberekre. Szóval az ilyen emberek nyilvánvalóan nem érzik jól magukat a bőrükben, mert aki elégedett, boldog, és kurvára biztos a dolgában, az kibaszottul nem foglalkozik azzal, hogy más mit csinál, hogy csinálja, meg vajon jól csinálja-e.

Dolgozni muszáj, ez tiszta sor, sajnos így találták ki a kibaszott életet. Ezt senki sem örömében teszi, hanem azért, hogy megéljen, szóval rohadtul felesleges ezt úgy beállítani, hogy ettől valaki mennyivel több, mert baszottul hasznos tagjának érezheti magát a társadalomnak. Ez egy kurva kényszer, ami alól igazából addig kell kibújni, amíg lehet, mert az élet tetű véges.

Tegyük fel van nyolcvan éved, ebből kell kihozni valamit, hogy ne úgy gondolj vissza a halálos ágyadról, hogy micsoda szopás volt ez az egész, ami idáig vezetett. Akkor mi a jobb? Az, ha kibaszott sok évet végiggüriztél, vagy az, ha a lehető legtöbbször jól érezted magad, ameddig csak lehetett. Mivel akarod kitölteni a korlátozott számú éveidet, mókával, vagy szenvedéssel? Mert a melótól nem fogsz tovább élni, és jól sem fogod érezni magad, az csak egy muszáj dolog, de sajna rám is ez a sors vár, meg mindenkire, aki nem nyert a lottón, vagy nem kurva gazdagok a szülei. De attól még nem kell úgy tenni, mintha még szórakozás meg lazulás helyett is inkább dolgozni menne az ember fia, mert akkor aztán hasznosnak érezheti magát. Meg irigynek se kell lenni arra, aki egy kicsit tovább húzhatja a bulizós, lógós, fiatal éveket, mint más, mert én sem okoskodom mondjuk a spanjaimnak, hogy miért drogoznak annyit, miért nem edzenek, meg figyelnek oda  a kajára, mint én. Jah, persze én ettől jól érzem magam a bőrömben, és nem fogom föl ezt rossznak, ezért sokkal könnyebb elfogadnom, hogy mást ez hidegen hagy, és nem érzem úgy, hogy én csak szopok, amíg mások jól érzik magukat. Én teszem, amit én jónak látok, és nem próbálom meg előadni a nagy bölcset, felőlem mindenki azt csinál, amit akar, amíg engem nem cseszeget.

Szóval nem hiszem, hogy bárkinek jól állna ez a "munka nemesít" szerepkör, egyszerűen csak el kell fogadni, hogy van aki még tenghet-lenghet, van akinek meg már kötelessége van, és nem tud vele mit csinálni. Én is ezt fogom tenni, ha eljön az én időm, és nem fogok másokra fújni, mert nekik még jó világ van. Nem kell úgy tenni, mintha még akkor is melózni akarnál, ha büntetlenül leszarhatnád az egészet.

Persze jól látom, a frusztráltság csodákra képes, de amúgy senkinek sem kötelező velem szóba állnia, ha ilyen irritáló a személyem, döntöttek már úgy egy páran, hogy nem kérnek belőlem, én ezen már nem fogok fennakadni. Szóval ezúton megkérek mindenkit, hogy a műkötelességtudatát tartsa meg magának, a fásultsága miatt pedig ne próbáljon meg rajtam fogást keresni, és megpróbálni intellektuálisan fölém helyezkedni, mert úgysem fog sikerülni, hiszen én nem vagyok se fölül, se alul. Én nem vagyok sehol.

No Cash - Life Sucks

Simán buziságok

Még csak nem is divattervezős dolgok, ahogy mifelénk mondják.

Jó lenne az a végrehajtói állás! Vennék elektromos gitárt a pénzből, meg erősítőt, megtanulnám az összes Minor Threat számot, és fellépnénk a cover band-ünkkel Krivel, meg Hapcival, meg mindenkivel mindenfelé. Izgis, nem? Aztán az egyik koncerten, ahol már elég sokan lennének, lehangolnánk a gitárokat, és elkezdenénk játszani a KoRn-tól a Blind-ot, aztán a zúzós rész után meg sátgánokkal, meg mindenféle skúlókkal szétkapnánk a közönséget!

- Straight Edge egy lófaszt! - kiabálnánk.

Aztán menekülnénk, és útközben meg jönnének zombik, meg cigányok, jah, meg rendőrök, aztán mindet halomra lőnénk, ami geci király lenne. Aztán elhúznánk Amerikába, és ott lennénk rocksztárok, meg gyilkosok, meg kurvák, meg gengszterek, meg kurvák. Meg rocksztárok. Kőkemény!

Aztán ölünk, kúrunk, drogozunk, zenélünk, fenyítünk, meg minden lófasz, aztán a csúcson meg kinyírjuk magunkat az R.E.M. - Automatic for the People című albumára.

Kajak megértem Kurt Cobaint. Jó szar egy album.

Meg persze jó szar egy együttes.

Ez volt

Tegnap itt voltak a spanjaim, meg a csajom is, aztán mi a haverjaimmal szívtunk, a nőm meg nézte, de jól viselte. Sőt, még azt is mondta, hogy jól érezte magát, meg minden, amiben nem is kételkedem, de azt is tudom, hogy azért ő nem olyan, mint az eddigi barátnőim, hanem sokkal érzékenyebb, finomabb lelkű, meg másabb beállítottságú, ezért nem fogom túl sokszor kitenni ilyen dolgoknak, de azért jó, hogy ha úgy alakul, akkor el tud lenni a barátaimmal is. Meg legalább tudja, hogy kikkel lógok, meg mit csinálok, és most már nem fog kételkedni abban, amikor azt mondom, hogy szívtunk, és tíz órán keresztül gitároztunk, meg nem hiszi majd azt, hogy ez valami hülye alibi, és igazából csajoztunk. Szerintem nem is sejti, hogy mi nem tudunk olyat. Én legalábbis nem.

Szóval jó ez így, hogy ő ilyen. Nem akarnám még egyszer azt, hogy a csajom túlzottan jóban legyen a barátaimmal, és beépüljön a társaságba, mert nem jó az akkor sem, amikor járunk, akkor meg főleg nem, amikor szakítunk. Annyi kell, hogy elfogadja őket, és néha, ha úgy alakul, akkor el tudjon lógni velünk egy estét, anélkül, hogy szarul érezné magát, aztán cső. Nekem kell a saját kis terem, meg közegem, és jó, ha neki is van ilyen, mert legalább nem akar mindennap velem lenni, és nem laposodik el a dolog.

Olyan fura dolgokra jövök rá. Mármint ezek nem furák, de valahol mégis. Régen olyan csajt akartam, aki majd szív velem, meg a haverjaimmal, meg esetenként partiba is vágjuk, meg minden lófasz, aztán megkaptam, és mi volt? Semmi jó. Most pedig amúgy pont egy ilyen barátnőt akartam, és ezt is megkaptam. Most mi volt? Még nem volt semmi, majd most lesz. Valami, ami nem feltétlenül rossz, de mégsem semmi. Nah, ez utóbbi jó buta egy eszmefuttatás volt. De a lényeg, hogy ha jól belegondolok, kurva ijesztő ez az élet.

Bár azt sem mondhatnám, hogy azért mindent megkapok, amit akarok, szóval valahol nem is értem az egészet amúgy... Mármint vágod, most ennek a "vigyázz, mit kívánsz" jellegű dolognak a kapcsán írtam ezt.

Hagyjuk! Hagyjuk ezt az érthetőre formált beszédet, elmondom inkább pontosan azt, amit érzek. Kibaszott nagy, kongó, megnyugtató ürességet érzek, ami akár még vihar előtti csend is lehet, de ez csak az első villámlásnál derül ki. Azt érzem, hogy valami zajlik a háttérben, meg azt is, hogy néha hetekig nem hallgatok inkább zenét fülesen, mert félek, hogy elromlik a hallásom. Meg azt is még, tudod, hogy szeretnék megtépázva, összeverve, elázva, vérző orral leülni a Duna partjára, és rágyújtani egy blázra, mint aki jól végezte dolgát. Csak eregetném ott a füstöt, és nézném, ahogy semmire sem hasonlító, pillanatok alatt elillanó, mégis gyönyörű mintázatokat rajzol a levegőbe, ami segítene legalább percekig nem gondolni semmire, de tényleg kajak a nagy lófaszra se.

Minden tele van tudással, bármerre nézek, és nem tudom, hogy mindet élből elutasítsam-e, vagy megpróbáljam mindet befogadni, mert választani egyszerűen nem tudok közülük, de az életem is véges... Bassza meg! De ki? Mindig mondom ezeket a dolgokat, de kinek, meg mégis minek, és hogyan? Hogyan, hiszen senki sincs itt mellettem, aki meghallgathatná ezt. Apropó, tudod mi van még? Az, hogy szeretném megmutatni magam mindenkinek, vagy legalább valakinek, csak az a baj, hogy már én sem tudom pontosan, hogy ki vagyok, a másik meg, hogy kurvára lusta is vagyok én már kibontakozni.

Elálmosodtam.

Jó éjt!

Mi lehet ez? - tűnődött.

Olyan ez az egész, mint a tél. Fázom, szarabb kimenni az utcára, mint bármikor, az enyhülés még csak meg sem közelíti a jó időt, és néha havazik. Szar hasonlat egy szar dologra. Ettől az egésztől olyan érzésem van, hogy fel kell nőni. Fel kéne nőni, de nem tudok, mert még gyerek vagyok, abból is a hülyébbik fajta. Tudod, amelyik még mindig álmodozik az utcán sétálva, zenét hallgatva, hogy rocksztár lesz, Super Saiyan, vagy csak örökké fog élni. Pedig nem is tudok énekelni, gitározni is csak a Polly-t, nincsenek égnek álló, hatalmas, szőke tincseim, csak lekonyuló picikék, és kábé három hete majdnem meghaltam pár rohadt bogyótól. Meg igazából sok apró részletemben már párszor elpusztultam, és ez szépen apránként zajlik tovább.

Ez a válság is, ami van, meg az összeomló világ fel-felsejlő képe, a szüleim szar házassága, a barátaim megfogyatkozott létszáma, ez a hivatás, amit nem nekem találtak ki, meg ez a kurva szerep is, amit kibaszott rosszul játszom... Ma is volt valami próba légvédelmi riasztás, tiszta para. Full olyan, mintha valami rossz készülne, de kajak, valami háború, vagy... Főleg háború. Jó nagy kikúrás lenne, hogy pont, bazdmeg, az én fiatalságomat baszná el egy ilyen marhaság. Bár ha belegondolok, a huszadik században minden generáció szopott valami miatt ebben a kurva országban. Jó szar, hogy magyarnak születtem. Persze születhettem volna sokkal szarabb helyre, de nyilván én csak azt nézem, hogy jobb helyre is. Tökmindegy. Eddig sem vettem tudomást a körülöttem lévő világról, ezután sem fogok, amíg nem muszáj, mert mi a faszomnak? Változtatni úgysem tudok rajta, védekezni sem tudok ellene, akkor meg minek kattogjak bármin is? Kapja be mindenki, meg kapja be minden.

A normalizálódó életem is... Hagyjuk már! Hányszor normalizáltam már az életem, de hányszor? Te jó Isten! Eleve rengetegszer olvashattatok a blogban is a próbálkozásaimról, aztán még ott vannak azok is, amiket le sem írtam. Tiszta szánalom, de komolyan. A szokásos buziságok, mint normális napirend, korábbi fekvések, korábbi kelések, tanulás, gyúrás, semmi szintetika, kevés tépés, de úgyis vágjátok. Aztán meddig, ha? Meddig?! Egy ideig. Amíg a csajom először ki nem borít igazán, amíg először jól meg nem szopom egy vizsgán, amire tanultam, vagy amíg először elő nem jön anyám megint valami marhasággal, hogy apámmal kétezredjére is válni akarnak, mert a fater rossz fajta joghurtot hozott az Interspar-ból. Most majdnem dühkitörtem egyet amúgy, de azt is kajak minek? Leszarom én már, hogy anyámék nem bírják felfogni, hogy nekem nem olyan bárdolatlan, tuskó lelkivilágom van mint nekik, és nekem a nyugalom minden nevű megzavarása egy újabb tőr a szívembe, ami már nem is szív, hanem csak egy halom tőr, amik közé már alig fér még egy. De azért mindig van hely mégis. Nem fogják fel, de tényleg kurvára nem, hogy én minden egyes ilyen alkalommal megsiratom a két kis fát az utcán, mert ugye el kéne adni a házat, ha elválnának, meg a Szüri macsekot, akit nyilván egyikük se vinne magával lakásba, hanem odaadnák valakinek, mert nem olyanok mutterék, meg nem is oda való, meg a helyet is, ahová Herceget temettük. Meg minden szart, az egész elbaszott gyerekkorom összes emlékét, ami java részt oda köt, még ha tizenkét éves koromig Ajkán is éltem, de akkor még nem is voltam magamnál, de kajak. Azt hittem, a boldogság a pénz, meg azt is, hogy gonosz vagyok. Meg azt is, hogy okos vagyok, meg céltudatos, meg sportolni buziság, és még egy rakat mindent, de hallod... Rém hülye egy kisgyerek voltam. Anyámék elbaszott nevelése, meg rossz hatása már korán megmutatkozott rajtam, és ha még egyszer újra kezdhetném, minden, de minden nagyon más lenne. De azért ha lehet, akkor inkább nem kezdeném újra, bár egyszer biztosan muszáj leszek.

Nah mindegy, megyek, mert lehet, hogy valaki bejött az ajtón.

Jah, nem, csak az optimizmusom távozott angolosan.